Farkasok. Emberek. Betegségek. Orvosok.
És egy magánkórház.
Nem akarták ezt...
És mégis megtörtént.
Mit tehetnek ellene?
Egyáltalán, tehetnek ellene valamit?
A közös baj összekovácsolja vagy széthúzza a társaságot?
És mi lesz velük? Visszamehetnek a világba? Visszakapják a régi életüket?

2014. december 27., szombat

Negyedik fejezet

Beletelt néhány percbe, mire Alexis úgy, ahogy elhitte, amit Christine mondott, és leküzdötte a sokkot. Persze, még mindig nem hitte el, amit a nő mondott, de úgy gondolta, egy-két kérdés, és kiderül az igazság. Valójában már azt sem tudta, mit akar hallani, mit akar igaznak hinni.

 - Ho... Honnan veszed ezt? - Kérdezte végül.

Christine megkönnyebbülten kifújta a levegőt:

 - Már azt hittem, rosszul leszel, annyira elfehéredtél - jegyezte meg megkönnyebbülten, majd belevágott: - Onnan veszem ezt, hogy engem is ez a kibaszott Frankeinstein kezel, csak nekem a vesémmel voltak gondok. Egy autóbalesetben kicsit megsérültem, így vért kellett kapnom.Nos, ez az idióta, vagyis az orvos, farkasvért adott nekem. Mire magamhoz tértem, már majdnem lefolyt a második tasak vér. Mikor megkérdeztem, miért nem embervért kaptam, csak annyit mondott, hogy ez tart majd életben, és ez erősít meg. Először nem hittem el, de pár nap múlva, már szépen gyógyultam, és erősebbnek is éreztem magam. Ez négy hete volt, és azóta is, jól vagyok. Ami még érdekes, az az, hogy a vizsgálatok meg Frankeinstein szerint, semmi gond nincs a vesémmel, pedig, korábban nem volt valami jó, nem működött úgy, ahogy kellett volna.

 - És miért éppen farkasvér, meg farkasszív? - Kérdezte Alexis. az esze azt súgta, ne higgye el, amit Christine mond, de az ösztönei szerint, hinnie kell a nőnek. Végül is, hihetően mesélte el a történetét. Az pedig, hogy ennyi a hasonlóság Christine és az ő esete között, még hihetőbbé tette számára az egészet. Már-már teljesen elhitte, hogy ez a képtelenség megtörténhet.

 - Miután ezt tette velem, kérdezgettem, miért épp farkasvért adott, a beleegyezésem nélkül, de sosem válaszolt, így jónéhányszor hallgatóztam, mikor a főnővérrel beszélt - dőlt hátra, és a karját keresztbe fonta maga előtt. A tekintete megváltozott, már nem a jelenre koncentrált, hanem a múltra. - Annyit tudtam meg, hogy a mi Frankeinstenünk szeret kísérletezgetni. Embereken, pontosabban a betegein. Ahogy a főnővérnek is mondta, új fajt fog ezzel létrehozni, egy olyat, ami minden eddigit felülmúl. Egyesíteni akarja a farkasok erejét illetve kiváló érzékeit, és az emberek realitását.

 - És mi lesz velünk, ha kikerülünk innen?! - Kérdezte Alexis kíváncsian. Megrémítette, hogy egy kísérlet része lett. Az pedig, hogy akaratán kívül kerül bele, még rosszabbá tette a helyzetet.

 - Ez is egy jó kérdés. Nem te vagy az első, aki farkasszívet kapott - jelentette ki Christine teljesen nyugodtan. Majdnem úgy beszélt, mintha az időjárásról lett volna szó. A szemeiben viszont látszott a beletörődés. - Van egy fiú, ugyanazt tették vele mint amit veled is, itt van a kórházban, de ő nem mesél annak a csalónak. A többiek, ki tudja, hányan voltak már, pár nap után megszöktek a kórházból.

 - És én mikor mehetek el innen? Mert a doki ezt sem mondta. - Vetette fel Alexis, a számára létfontosságú kérdést. Ez foglalkoztatta a legjobban. Csak el akart menni innen. Minél előbb, annál jobb. Ki akart szállni ebből, hogy ismét a régi életét élhesse.

 - Pár nappal a műtét után, már visszanyered az erődet, és majdnem ugyanolyan lesz az életed, mint azelőtt volt, leszámítva pár, furcsa késztetést. Olyanokra gondolok, mint például emberektől való távolságtartás, technikai eszközöktől való viszolygás, meg ilyesmik. Legalábbis, Dave Morgan szerint.

 - Értem - bólintott Alexis, és maga elé meredt. Mindent, amit Christine mondott, valamiért igaznak érzett. Abban biztos volt, hogy ami vele történt, az valóság. Nem akarta elhinni, de mást nem tehetett. Semmibe sem talált kivetni valót, nem úgy, mint  ahazugságokban, amikben mindig van egy ki hiba.

Merengéséből az ajtó felől hallatszó cipőkopogás szakította ki.

 - Szólítottatok? - Hallott meg egy vidám hangot.

Gyorsan hátra fordult - a hirtelen mozdulat hatására kicsit megsajdult a mellkasán húzódó vágás - és megpillantott egy huszonnégy év körüli, eléggé sovány, ám mégis vidám férfit, Dave Morgan-t. A fiú szürke pólót, középkék farmert, és tornacipőt viselt. Barna, rövid haja a létező összes irányba, de leginkább felfelé meredt. Markáns arcán csak vidámság, és némi közöny látszott. Barna szeme végigpásztázta a kicsi, ám mégis világos helyiséget, és pillantása végül Alexisre tévedt. A lány, mikor tekintetük egy pillanatra összekapcsolódott, megborzongott. Valami ösztön azt súgta neki, megbízhat benne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése